31

ma kortárs színi előadáson vettünk részt, melynek címe, az abu szimbel meglátogatása. az előadásnak mi, nézők is részesei vagyunk, a díszlet minimalista, csak néhány objekt alkotja, mint a dogville színpada, vagy egy Dalí kép. a sárgásbarna alapszínű térben elszórva található szürreális tárgyak időrendben kapnak kijelölő megvilágítást. két dolog állandó csak, az aszfaltcsík, és a jobb oldalon egyenlő távolságra elhelyezett nagyfeszültségű villanyoszlopok, egyik végükön a gát, másikon talán egész szudán... először kőrakások tűnnek fel, változatos méretben, de mind nagyjából ember magasságú. ezután egy busz, a teljesen rozsdabarna karosszéria; mintha a többi alkatrész elpárolgott volna, vagy feloldódott volna a délibáb tócsájában. egy teve csontváza az út mellett közvetlenül, teljesen lecsupaszítva... életnek semmi nyoma, tehát húsát nyilván a kellékes tisztogatta le a maximális hatás érdekében. hirtelen négy piros figyelmeztető tábla tűnik fel, mind más-más veszélyre hívja fel a figyelmet, szintén egyenletes távolságra egymástól. a háttér kisül a hatalmas reflektortól, vakító fehérség.