12

a taxi 5 font. de fejenként, az autó nyilván többet fogyaszt ha többen ülnek benne... minden városnak megvan a maga alapzaja, itt ezt véletlenszerű hangerejű, magasságú és hangszínű dudaszó jellemzi. a dudálás minden funkcióját elvesztette. eleinte - ez nyomokban még felismerhető - nyilván a gyalogosok és a többi autós figyelmeztetése volt a célja; jelezte, hogy légy óvatos, gyors jármű közeleg. a dudálás egyre gyakoribb lett, mostanra megszokássá silányodott; a sofőrök véletlenszerű gyakorisággal nyomkodják, és az állandó dudaszó miatt figyelemfelkeltő funkciója is elveszett...

jó érzés beilleszkedni, együtt rohanni az autósorok közt az arabokkal, átvágni a kereszteződésen a száguldozó autók közt, kicsit ez is szabadság...

hogy őszinte legyek, ez az öngyújtó nyilván értéktelen. régi. ez minden. ugyanolyan átverés, mint az az olajlámpás, ami rézoxid-bevonata miatt legalább száz évesnek tűnik, de öntéshibái kísértetiesen hasonlítanak egy másikra, amiből egy zacskóban van még tíz darab. ami értékessé teszi, az te magad vagy, idejössz egy másik kontinensre, és azt hiszed, ha megveszed, te lehetsz indiana jones, a cowboykalap és az ostor jön vele magától, ahogy a szikár nézés miközben rágyújtasz vele a következőre... rágyújtasz, beszállsz a duplafedelesbe, letolod a szemüveget a bőr repülőssisakon, hátracsapod a fehér sálat, felberreg a motor és belerepülsz a naplementébe... minden az öngyújtóval kezdődik, és ezért az útért az a 40 font igazán baráti ár...

sosem tudhatod, mire is gondolnak valójában; sejted, hogy nem önzetlenek, bár lehet, ezt csak a magyar agyam mondatja velem... de jó ez az interakció, nincs tétje, csak a dolgok rendje, a reakciók, amik gyönyörködtetnek... behív az üzletbe, elsüti a három szót amit magyarul tud, a hármat a háromszázból, amiből él... én leírom neki, hogy ‘hogy vagy?’, és örülök, hogy tanul valamit; ő örül, hogy megnézem az árut. kezet fogunk, mosolyog, minden változatlan, és mégis történt valami, két benyomással több lett a Tudás.