11

az alacsony, cingár taxis a kocsihoz vitt minket; nem vezetett, ha tehette volna hátára vett volna mindannyiunkat... igen, valószínűleg itt még ez az 1800 forintnyi font is drága egy ilyen fuvarért, mégis az igyekezetet láttam a szemén. egy pillanatra elfáradt, láttam, hogy leplezni próbálja.

a száguldás az üres városon át százhússzal egyfajta eufórikus állapotba hozott, a táj akár egy számítógépes arcade, villogó vörös jelzőfények a mecsetek minaretjein, a sávok között vadul cikázó autó, a levilogott többiek, egy gyalogos, ahogy félreugrik; ez a hihetetlenül más világ egy csapásra díszletté változik... sofőrünk büszke, a vadonatúj kocsira (bár alig gyorsul), vezetői tudására, fölényére az úton, és ott az anyósülésen értem is miért. büszkén mutatja, cairo by night, beautiful sir...

mély és mindent megtöltő narancs illat... ez az első benyomás, egy nagymama lakásának illatára emlékeztet. az eklektika a második; egy kairói lakás a helyi szokásokkal, építészeti attribútumokkal; kék spaletta, aranyszegélyes villanykapcsoló, csövek és szelepek mindenhol. benne magyar bútorok a századforduló szecessziójától a modernig, a szőnyegekkel és kiegészítőkkel hordoz valamit a polgári lakások eleganciájából, egy lehelletet emlékeztet a kubai klasszicizmusra. holnap indulunk a kopt negyedbe és a kairói múzeumba, egészen fellelkesedtem...